Észak-Amerika bizonyos tekintetben megelőz minket, európaiakat. Még Japán is, bár jelenleg igazi válságban van. Ez nem feltétlenül igaz a termékekre, de különösen a vezetési koncepciókra. A lean termelés, az újratervezés, a Kaizen, az időalapú menedzsment vagy a részvényesi érték a tengerentúli menedzsment innovációk hosszú sorának kiemelkedő képviselői.

Az európai vállalatok azonban nemcsak az amerikaiak tanításaiért lelkesedtek; Gyakran van szkepticizmus, néha nyílt ellenállás. A „Nem illik a helyi körülményekhez” vagy az „Ez csak egy divathullám” címkével sok tanácsadó nem tudja hasznosan megvalósítani az új koncepciókat a vállalatnál. Sajnálatos, mert sok jó oldala van.

Visszatekintve, a minőségirányítási rendszerek koncepciója csupán egy olyan fogalom, amely elsősorban Európából származik, és onnan terjedt el az egész világon. Volt és van továbbra is ennek a fogalomnak a helytelen használata. Nagyon alkalmas volt a piacra lépés akadályainak felépítésére, mert a túl merev szabályozás később egyre nagyobb bürokratizációhoz vezetett.

Míg Amerikában – ahol a radikális változtatásokra való hajlandóság kifejezettebb – minden trendet egy ellentrend követ, amely az ingát a másik irányba forgatja, de amelynek lendülete teljesen felszámolja az előző rendszer kritikáit, nálunk valami más történik. Ha az USA keleti partvidékének tanácsadói most a hangsúlyozott „részvényesi érték” után egy „kiegyensúlyozott mutatószámrendszert” írnak elő, Európa itt a keserű végéig kitart – az ISO 9001 2008-as revíziója. Ha új, akkor más ismert szabványokkal egészítjük ki. Olyan rendszerek, mint az UMS, SCC, VDA, SMS, KMS, valamint az iparágspecifikus követelménykatalógusok, amelyeket „integrált irányítási rendszernek” vagy IMS-nek neveznek.

A jól bevált dolgok újrafelhasználása, de gondos módosítása hatalmas előnyt jelenthet, ha mi, európaiak jól csináljuk.